A vesék bab alakú páros szervek, amelyek a gerincoszlop két oldalán a bordaív alatt helyezkednek el. Egy-egy vese megközelítőleg egymillió funkcionális egységet, úgynevezett nefront tartalmaz. A nefronok feladata a vér szűrése, valamint az anyagok visszaszívása és kiválasztása, amelynek eredményeként vizelet képződik. Ez azonban csupán egy a vesék öt alapvető, folyamatosan ellátott funkciója közül.
Krónikus vesebetegség – amit tudni érdemes
A becslések szerint világszerte a lakosság 8-16%-át érinti a krónikus vesebetegség (CKD).
A korai stádiumokban gyakran tünetmentes, ezért sok esetben felismeretlen marad.
Az esetek akár 90%-ában a betegség csak nagyon előrehaladott stádiumban kerül felismerésre.
A vesék
A vesék szerepe
A vesék fő feladatai az alábbi öt alappillér mentén határozhatók meg:
Salakanyagok eltávolítása
A vesék szűrőként működnek, és eltávolítják a szervezetből a salakanyagokat és a felesleges folyadékot.
A sav-bázis egyensúly (pH) szabályozása
A pH azt mutatja meg, hogy egy anyag mennyire savas vagy lúgos. A vesék egyensúlyban tartják azokat a kémiai anyagokat, amelyek a szervezet savassági szintjét szabályozzák.
Vörösvértestek képzése
A vesék egy eritropoetin nevű hormont termelnek, amely serkenti a csontvelőt a vörösvértestek képzésére.
A csontok egészségének fenntartása
A vesék állítják elő a D-vitamin aktív formáját, amely nélkülözhetetlen a kalcium és a foszfor felszívódásához - ezek az ásványi anyagok alapvetőek az erős csontozat kialakulásához. A vesék emellett szabályozzák a szervezet kalcium- és foszforháztartását is.
A vérnyomás szabályozása
A vesék a folyadékháztartás szabályozásán keresztül képesek a vérnyomás emelésére vagy csökkentésére. Emellett egy renin nevű enzimet is termelnek, amely szintén szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában. A renin elindít egy reakciósorozatot - az úgynevezett renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert (RAAS) -, amely végső soron a vérnyomás emelkedéséhez vezet.
Hogyan mérhető a vesefunkció?
Az egészségügyi ellátás során a szakemberek a vesék működését gyakran „vesefunkcióként” vagy „renális funkcióként” említik. Két egészséges vese esetén a vesefunkció 100%-os, ami valójában meghaladja a szervezet tényleges szükségletét. Egyes emberek egy vesével születnek, és ennek ellenére teljes értékű, egészséges életet élnek. Sokan egy vesét adományoznak családtagjuk vagy barátjuk számára veseátültetés céljából, és ezt követően is viszonylag normális veseműködésük marad fenn. A tünetek általában csak akkor jelentkeznek, amikor a vesefunkció jelentős mértékben lecsökken. A kisebb mértékű funkciócsökkenés azonban nem feltétlenül okoz klinikai problémát.
A vesefunkció egyik leggyakrabban alkalmazott mérőszáma a glomeruláris filtrációs ráta (glomerular filtration rate, GFR), amely azt fejezi ki, hogy a vesék percenként hány milliliter vért képesek megszűrni. Normál értéke 90 ml/perc vagy annál magasabb. A krónikus vesebetegség diagnózisa akkor merül fel, ha a GFR értéke 60 ml/perc alá csökken, és ez az állapot legalább három hónapon keresztül fennáll. Ennek ellenére sok beteg nem tapasztal tüneteket addig, amíg a vesefunkció 30 ml/perc alá nem esik.
Gyakran találkozhatunk a GFR értékével ml/perc/1,73 m² mértékegységben, mivel technikailag a GFR-t a testfelszínre vonatkoztatva adják meg, amelynek átlagos értéke 1,73 m².
Mi okozza a krónikus vesebetegséget, és kik tartoznak a kockázati csoportba?
A krónikus vesebetegség leggyakrabban egyéb alapbetegségek vagy életmódbeli tényezők következtében alakul ki, amelyek fokozott terhelést jelentenek a vesék számára. Bár a krónikus vesebetegség előfordulása az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik, bármely életkorban kialakulhat. A kockázati tényezők megfelelő kontrollja, valamint az egészségügyi szakemberrel végzett rendszeres ellenőrzések fontos kiindulópontot jelentenek a vesék egészségének megőrzésében.
A leggyakoribb kockázati tényezők:
- Cukorbetegség vagy elhízás fennállása
- Magas vérnyomás
- Krónikus vesebetegség előfordulása a családban
- 60 év feletti életkor
- Életmódbeli tényezők, például dohányzás
Hogyan diagnosztizálható a krónikus vesebetegség?
Mivel a vesebetegség tünetek nélkül is fennállhat, az orvos gyakran rutin vér- és vizeletvizsgálatok során észleli először az eltérést. A vizsgálatok elvégzése az egyetlen módja annak, hogy megállapítható legyen a krónikus vesebetegség fennállása. Ezért különösen fontos a rendszeres egészségügyi ellenőrzés, főként azok számára, akiknél egy vagy több kockázati tényező is jelen van.
Vizeletvizsgálat
A vizeletvizsgálat a vizeletben található fehérjék mennyiségét ellenőrzi. Normál esetben a fehérjék nem, vagy csak elhanyagolható mennyiségben vannak jelen a vizeletben, ezért megjelenésük a vesekárosodás egyik jelzője. Amennyiben a vizsgálat legalább három hónapon keresztül ismételten pozitív fehérjére, az vesebetegség fennállására utalhat.
Vérvizsgálat
A vesebetegség legfontosabb laboratóriumi vizsgálata a vér kreatinin szintjének meghatározása. Az orvos a vérvizsgálat eredményeit olyan egyéb paraméterekkel együtt értékeli, mint az életkor, testméret, nem, valamint további tényezők, és ezek alapján számítja ki, hogy a vesék percenként hány milliliter folyadékot képesek megszűrni.
Ezt az értéket becsült glomeruláris filtrációs rátának nevezik (estimated glomerular filtration rate, eGFR).
A fehérjék a szervezet számos alapvető funkciójában részt vesznek, többek között az izomzat felépítésében, valamint az immunrendszer sejtjeinek képzésében. A megfelelő mennyiségű fehérjebevitel ezért különösen fontos a krónikus vesebetegségben szenvedő betegek számára. A túlzott fehérjebevitel, különösen csökkent vesefunkció esetén, a nitrogéntartalmú bomlástermékek felhalmozódásához vezet a szervezetben. Ennek káros következményei lehetnek többek között a hányinger, gyengeség, fáradtság, légszomj és az étvágy csökkenése.
Ugyanakkor a túl alacsony fehérjebevitel a szervezet veszélyes mértékű legyengülését okozhatja. Ilyen esetekben ketoanalógokkal történő kiegészítés válhat indokolttá.
A csökkentett fehérjetartalmú étrend ketoanalógokkal történő kiegészítése javítja a fehérjebevitel minőségét. A ketoanalógok nitrogénmentes prekurzorai az esszenciális aminosavaknak, amelyek a szervezetben a megfelelő aminosavakká alakulnak át. Ennek köszönhetően nem történik többlet-nitrogénbevitel, és csökken a nitrogéntartalmú salakanyagok képződése.
Fontos hangsúlyozni, hogy a ketoanalógok önmagukban nem hatékonyak; kizárólag csökkentett fehérjetartalmú étrenddel együtt alkalmazva fejtik ki hatásukat.
Előrehaladott krónikus vesebetegségben szenvedő betegek esetében a ketoanalógokkal kiegészített, csökkentett fehérjetartalmú étrend korai alkalmazása hozzájárulhat a dialízis megkezdésének késleltetéséhez. A ketoanalóg-kiegészítés biztonságos és hatékony módja annak, hogy a csökkentett fehérjetartalmú étrendet követő betegek biztosítsák a megfelelő napi esszenciális aminosavbevitelt.
A táplálkozás kulcsfontosságú eleme a krónikus vesebetegség kezelésének. Mivel az úgynevezett „vesediéta” számos tápanyag bevitelére vonatkozó megszorítást igényel, erősen ajánlott szakképzett dietetikus segítségét igénybe venni az étrend módosítása során. Beszéljen kezelőorvosával az Ön egyéni étrendi szükségleteiről, és kérje dietetikus útmutatását.
Általánosságban, a dialízis előtti stádiumokban a vesebarát étrend az alábbi alapelveken nyugszik:
- Alacsony fehérjebevitel
- Megfelelő kalóriabevitel
- Alacsony konyhasóbevitel (azaz nátrium)
- Alacsony foszforbevitel
- Alacsony káliumbevitel
Változó mértékű kalciumbevitel (az egyéni szükségleteknek megfelelően, figyelembe véve minden kalciumforrást)
